Azt tudtam nem vagyok normalis es neha meg az se erdekel mas egy 10 skalan mennyire talal bolondnak mikor is az elso ruhadarabot a kaoszbol elokapom es ugralok az agyon benne es kozbe Amy W. dalat kornyikalom.

A hetveget nem reszletezem. Vannak dolgok amikrol erdemtelen beszelni.

A mai napom is ugy kezdodik ahogyan vegzodott. Konnyesen. De legalabb elmondhatom igazi nobol vagyok en is, tudok orakon at sirdogalni egymagamba.

Arra kezdek radobbeni, hogy valoban baj van velem, egyedul vagyok es megis kapaszkodok egy szalba amelyik mar ezerszer elszakadt. Egyeduli hasznos az egeszben, hogy ez ido alatt megnott a hajam, fogytam jopar kilot, es mar szandalban tekerem korbe a varosba, termeszetesen ma megjobban bamulnak mint a tegnap amikor csupan egy pantnelkuli traktorista szerelekben billegtem be a bankba es a penztaros merte megjegyezni, hogy mar lefigyeltek es hogyhogy nem fazok. Picsasz szoveg. Ezeket megse hallom, visszavagok valami egyhangu sut a nap es meleg van nemde?- szoveget aztan nehany perc, kicsi pecset, nagy pecset, firka-pirka es ismet erezhetem az osszes banki alkalmazott bamulo kimeresztett szemgolyoit. Mondjuk ez is hasznos, hisz legalabb 5 percet eltoltenek azzal, hogy kidumalnak igy a hatralevo munkaidobol maris lefaraghatnak egy kis idocsket.

Visszaterve a szandalra, 165 cm, kiengedett haj, sotetkek felso, murok farmer es egy kis Tencuiala, hogy hatha osszefutok egy viszonylag eddig meg nem ismeros arccal, es talan meg szimpatikus is lehet, no meg ne az legyen az elso gondolata, hogy haladj tovabb ocskos ez nem normalis szandalba ilyen idojarasi viszonyok kozt? Hanem hatha az arcomba tapos a tekintetevel, majd csak utana gondolja az elobbit:)

A tegnap vagytam egy lazito masszazsra, hivott is megerzosbol a masszor, csak eppenhogy kozolte, hogy nem lesz tobbe varosunk kiemelkedo polgara, mert megkapta a vizumot es tuz haza Torok testvereihez. De tiszteljem meg egy utolso masszazsra. Gondoltam, na most aztan torleszteni akarja perverz adossagat, vagy eppenseggel meg hianyzik par lejecske a haza jutasig, vagy csak baratsagos akart lenni... Ezt mar nem tudhatom meg, mert a bankbol haza taxiztam a cigarettas rozsdaette autoval es legalabb masfel orat aztattam magam a kadban, kozbe nem nyugtato gondolatokkal doltem hatra hanem egyik szapulo ismerosomet kellett rendbe rakjam felfogasilag, a masik meg folse vette. Lehet jobb lett volna George kezei alatt lazulnom, legalabb nem telefonalhattam volna:)

Paradigma, egesz este eheztem, pedig eltuntettem egy tasak kukoricat, egy liter undorito szenszavas pepsit, nehany kocka csokit, sos paszkat es par ora mulva mar semmi se volt amit magamba tomjek. Olyan 10 utan kimentem a konyhaba es szalmakrumpli kecsegtette magat, mostmar a zsirparnam reszese ugyhogy egesz ejjel fajt a hasam es mar azon voltam hogy lehetseges terhes vagyok, vagy eppen csalodott? Kozben mar megint ettem volna egy jo kis hideg fagylaltot.

Ejjel egy ora tajt egy kis hazugsagnak tuno storyval kivantak jo ejt, en meg a telefon lezarasa utan rohogni kezdtem majd sirtam, tudtam mi menthet meg. A Duna Tv.

Ma a tezoba a helyem, maganyom hatha egy ertelmes lelek szemugyre veszi;)

Ohh es uj szabalyt hoztam az eletem jobba tetele erdekeben es, hogy kevesebben eljenek vissza a joindulatommal es azzal, hogy nagyon sok mindent elnezek vagy megbocsatok.

Akinel kettonel tobbszor fordul elo a kovetkezo felsorolas egyike, azzal nem tervezek sok mindent:

a. megbant,
b. hazudik,
c. sirok miatta,
d. eltunik,
e. csalodok benne.

Mint a matek peldanal itt is van kivetel, megpedig az eddigi barataim, tehat ez csak az uj kapcsolatokra vonatkozik legyen az baratsagnak indulas vagy parkapcsolatnak. Sajnalom, de csak feltetelekkel tudok beengedni embereket az eletembe. Sokan kihasznalnak es eldobnak...mert Bety ugy is megbocsat, mert Bety jofej. Ennek vege, tul sokan eltek vissza a bizalmammal, a bazar bezart.

Rendezetlen eletviszonyaimnak koszonhetoen kisse eltuntem, de nem ez a lenyeg ugy gondolom, hisz ujra itt vagyok es talan tudok mast nyujtani is magambol mint eddig. Valojaban eleg konnyed optimizmussal elo emberke vagyok, sot kifejezetten jokedelyu na jo na eppen csak hogy a tarsadalmi formakkal nem nagyon torodom de ennek viszonylataban is szeretnem ha azt a kifurkeszhetetlen Etyllat is LATNAD akit valojaban nem lathattal eddig.

Mas jellegu iromanyok, mas gondolatfelepites es nemcsak kizarolag igazsag tartalmu szovegek halmazat olvashatod majd.

Bohem es talan groteszk, kisse kubista de ugyanakkor realista, ohh na a lenyeg hogy jolerezd magad te is par percre amig vegiglovagolsz soraimon es neha talan talan  eszedbejut par gondolat amit esetleg folhasznalhatsz az elet sajatos kihivasaival szemben.

Hetkoznapi es unalmas esemenyek, vadoc es eszmeletlen sokkolo tortenetek. Kihivas ezeket megosztani es ujra atelni.

Ez lehet egy Masodik eloszo a blogom letezese ota, szoval talalkozunk hamarosan:)

Elsotetult hidegseg... nemcsak a termeszetben hanem az emberek lelkeben is. Igen, mint mar irtam a megromlas egyre felszinesebb es ugyanakkor mostmar ijeszto is.

Elfoglaltam a helyem.

Arra gondoltam, hogy a kimerultseg ami bennem volt egyre csak rosszabb lehet es talan nem sikerul majd nyugodt idegallapotban hazaernem, merthat turelmetlen a testem es lelekben is faradt voltam.

Az elso tiz percben ugy ereztem elont a melegseg, majd nehany perc elteltevel egyre csak kihult a testem, elobb az ujjaim majd a karom es a labaim, na jo es a kis muveszi leirast nem biro orrocskammal se kegyelmezett a nedves es eleg kellemetlen levego.

A technologia kiemelkedo alkotasanak koszonhetoen, egy ismeretterjeszto film tanulmanyozasaba kezdtem, eltelt par ora, es a vonatozas elviselhetobb volt mint mikor ejjel utaztam.

Megdobbento emberi karakterek, erdeklodest kelto es elgondolkodtato cselekedetek kavalkadjat elombe tarulo esemenyek sorozataval szembesultem, amikor a hosszu folyoso ajtajaban megjelent egy narancssarga mellenyes kozepkoru no.

Az arcan elso pillantasra latni lehetett az elkeseredetseget. A masodik sor ulohelynel megallt es kezet nyujtotta. Nehany reszketo hang hagyta el ajkat de nem kapott valaszt. Egyre csak kozeledett felem, az elottem ulo fiatal lanyok asztalan nehany csomag keksz felbontatlanul ucsorogtek mar jo ideje, merthat nem hallottam mindaddig a csomagolo sztaniol etvagygerjeszto hangjat. A lanyoknal megallt mostmar kozelebbrol lathattam a bolyhos felsoju, kopott nadragos eszeveszett holgyet.

Mar nem figyeltem a filmre, folneztem es hallgattam amint arra keri a lanyokat, hogy a kekszuket osszak meg vele, kinevettek es elkuldtek. Szabalyosan elrohant mellettem, egeszen a folyoso vegeig, ahol az utolso sor szekeben lerogyott es magaba motyogott hol romanul hol magyarul.

Majd elhagyta a vaganyt.

Par masodpercig nem tettem vissza a fulhallgatot csak kinetzem az ablakon. Mar a hideg levegot megszokta a testem, igaz neha mikor feleszmeltem, azt vettem eszre hogy egy salrol abrandozok vagy a meleg takaromrol.

A merev taj es a merges felhok vivtak a harcukat a holnapert. Erezni lehetett, hogy a fagy ura nem engedi a termofoldeket foleledni, a felhok ismet gyozedelmeskedtek a Fold szerelmevel a Nappal. Hiaba nem eleg a nagsugarak hadserege, pedig ha tudna az Ur hogy mennyi emberi es allati test vagyik forro olelesere, bizonyara a let harca se lenne ilyen hosszas. Nem latni csak a kihult es fako vakolatok omladozasat, lehet maga a gyonyor a benne meghuzodo lelkek osszessege es ezaltal a lakotelepules is kellemes vidam szint varazsol magara. A jeg es a ho baratsagot kot a torekvo novenyzettel es meglapul a szeretet a hatterben.

Folteszem a fulhallgatot es elinditom a filmet.

Nehany hosszu perc elteltevel megjelenik a no a hatam mogott es mar a szomszedos szekben dolgozo nohoz fohaszkodik aki nem veszi figyelembe, igy ugyancsak a lanyoknal kot ki a rokkant no. Szinte rafekudt a keskeny asztalkara ugy kerlelte a lanyokat.

Szena szinu hajkoronaja gondozatlanul melengette arcajat, szemeben a lelke es az elete ult ki, es a remenytelen elelemhez valo jutas. Erzeni lehetett a faslott szagat a ruhaknak. A repedezett kez nyujtasan latni lehetett, hogy valamikor megelheteshez is segitette gazdajat. A no elobbre halad es egy 20 ev koruli fiatalembernel megall es ugyanazt a par szvas konyoruletet , hihetetlenul zavartan hadarja el es mar mar szalad is el, a fiu tragar kifejezesek halmazaval segitette utjara a serult emberi teremtmenyt.

Nem sok ido elteltevel egy ferfi jon egy darab kockas lapot tesz le asztalomra es tovabb halad. Egy par soros intelem, miszerint arvan nevelkedett es nem tudja ellatni magat, anyagi segitsegert fordul az utasokhoz.

Nem adtam jelentoseget ennek az egesznek oszinten, hisz egy jol oltozott ferfi(egy videken emberhez kepest hasonlitva joizlesunek is titulalhatom) igen kellemetlen illattal kiserve szotlanul es mogorvan a kis fecniket csak ugy kotelessegkent hagyta az asztalkakon, egeszsegesek mondhato fiatal ferfi, ilyen megelhetesi lehetoseggel? Ugyan annyi lekiero csak kell legyen egy emberben, hogy ha valamit elakar erni azt ne az egbolpottyant semmiert kapja es teremtse meg, vannak arvak akik igenis megerdemlik a segitseget, de azok a gyerekek az ilyen ferfiak es nok teremtmenyei, akiket nem erdekel a felelosseg a tudatos eletfelfogas.

Valoban ugy gondolom en, hogy lesujto latvany mikor egy ferfi legyen az fiatal vagy kozepkoru, kolduskent latja a holnapot es a kilatastalansagra valo megoldast.

Ez az oka, hogy figyelmen kivul hagytam az igyekvo, fiatalember epekedeset.

Nem vagyok feminista sot igen pazar a velemenyem a nokrol, de megis e no jelenlete felkavart.

Megjelent az asztalomnal es eszeveszettul hadart es reszketett. A szemei vermesek es beesetten meredtek ram. Gyorsan tovabb lepett az elottem ulo lanyokhoz, akik eros hangnemmel elkergettek, majd kinevettek. Az emberek kitekintettek szekukbol, hogy merre megy a szamukra nevetseges noi test. Megfutamodott a mozgo vastest belsejeben es ingatagtalanul omlott ossze a szekben es folsirt. Akkor dobbentem ra, hogy annak ellenere hogy nem jozan allapotaban van a no kegyetlen banasmodban reszesul nap mint nap.

Egy szemetnek tekintik az emberek es ezt ki is nyilvanitjak.

Kiemeltem a szemetesembol a majdnem erintetlen chipszes tasakot es eloszereltem az asztalra.

Sirnom kellett.

Eszembe jutott, hogy en is ereztem ehhez hasonlo fajdalmakat. Nem ilyen jellegueket, de viszonylatba hozhato az egymassal valo helyzet kezelessel. Ereztem a megalazo szavak sodrasat a szivemben, ereztem a kudarcot es a mivoltom semlegesseget.

A no ismet folallt, rezgett a szajpreme es csak elprozta lepteit a hatso kijarat fele, szavakat dobalt a neveto emberek arca koze, amikor egy ferfi folallt es karon fogta, hangosan raordibalt, megszentsegtelenitette, karomolta es fenyegette. A no csak vonszolta magat a ferfi eros markolasa utan. Roman nyelven sirankozo szavakkal eltunt.

Egy hosszabb idore eltunt. Majd varatlanul arra figyeltem fol, hogy kimerten belepett az ajton es ugyanazt a szerepet eljatszodta, sikerult atadnom az elelmet.

Halasan csendben es nyugodt leptekkel elhagyta a vaganyt, es tobbe nem tert vissza.

Undorodom toletek.

Azoktol akik elitelnek minden elesett lelket. Nem mindenkinek adatik meg a boseg, legyen az lelekben, erzelemben, anyagilag, barhogyan.

Ha nem is tudsz segiteni egy mozdulattal a vergodo szanalmasnak velt embereken, akkor legalabb ne dobald lesujto szavaiddal. Te is eppugy jottel vilagra mint egy roma nemzetisegu, vagy mint egy koldus, esetleg mint egy uralkodo. A korulmenyek masak.

Az vagy aki lenni akarsz, mindenki nem tud azza valni ami vagy aki valojaban szeretne lenni. Es ez igy van rendjen. A te lelkednek tanulsag, hogy a tarsadalom szintjeihez hogyan viszonyulsz.

En holnap is ugy tekintek ratok mint akik kivagytok teve megprobaltatasok halmazanak akarcsak en magam is.

...

Nem lathattam, de ateltem.

Az elszakadas torvenye, az inteligencia es a fejlodes egyik fontosabb kuszobet hagyta maga mogott a kis aprosag.

Ez nem olyan erzes, mint amikor az elso evet betolti,  vagy kamaszodik, esetleg kiejti az elso ember altal ertheto, ertelmes szot.

Ez mas.

Olyan szerintem, mintha ismet megszuletne. Ez nem azt jelenti, hogy a tobbi nevezetes nap elveszti erteket illetve fontossagat csupan ennek a varazsa melyebben belegondolva peldaerteku.

Akarata es mostmar celja is van. Boldog. Azt teheti mint azok akik korulotte vannak. Jarhat.

Fordulopont minden hozzatartozoja szamara. Annyira ertekes pillanatok, hisz egy aprosag "csodakat" lophat a szivekbe. Biztos vagyok benne, megfeledkezett az elet a bajokrol, a megoldatlan probremakrol, megha par percre is, megha a megilletodes nem is tartott/tart csak orakig, napokig. Egy ertekes ember a GYEREK mar onmagaban. Talan a legertekesebb. Mi lehet fontosabb az emberi elet soran mintsem a lelki tisztasag.

Mindannyian elmondhatjuk magunkrol hogy VOLTUNK igaz emberek.

Az elso szo kiejtese utan, kivan teve a bun-nek. Vagy megbirkozik a rosszal, vagy elsajatitja es kezelni tudja. Megkell tanulni a rosszat is.Nem feltetlen vallom, hogy a jo es rossz nem fer ossze, sot minden negativ tenyezo egy ertelmes ember szamara egy fejlodesi pont a megismeresben, az emebri termeszet megismereseben is akar.

Az elso lepes az "emberek vilagaba", talan mereszelem hasznalni a civilizacioba kifejezest is, de nem annyira hangsulyosan.

Ma elso lepes, holnap az elso szo es igy tovabb a sorrend relativ. Tulajdonkeppen az agy jateka.

Es minden ami ez utan kovetkezik, az agyunk szulemenye. Mennyire lesz a horizontunk szuk vagy tag, mennyit es mit bir meg feldolgozni a SZIV es a lelek. Tulhalad az atlagos hullamokon vagy kiemelkedik, es akar tettek, akar szavak vagy a puszta letezes altal erthetetlenne valik a hetkoznapi ember szamara es sodrassa valik es atalakul .

Ha jarni akarsz jarjal, ha tettre kepesnek erzel magad TEDD MEG. Az elso lepes lathatod nem is olyan veszedelmes es felelmetes. Orom neked-nekem-minden erzo lenynek.

Jelkepes szamjegy, valojaban meg en magam is megrazkodtam amint leirtam es folpillantottam a monitorra.

De en megis azt allitom, hogy misztikusan leleplezhetem a hetkoznapok mulando idointervallumat.

Nehez elkezdeni, de par szoban megis leirhato az erzes. Egyedul letezem.

Ez meg el is fogadhato lenne, ha legalabb neha mosolyoghatnek ugy, hogy ne gondoljak felre. Nem szivesen irok a bennem levo uressegrol, letezek de nem vagyok itt. A legrosszabb az, hogy hittem az emberekben lakozo josagban es szeretetukben, most meg remenytelennek latok mindent, nem elcsuggedeskeppen vagy sajnalatbol irom ezt, csupan a tapasztaltak alapjan elkepzelhetetlennek tartom, hogy tiszta lelku oszinte emberrel a sors osszehozzon. Azota amiota nem tagadom sajat magammal szemben, hogy romlott a vilag, azota kegyelmezek az embereknek. En nem tagadom, en is romlott vagyok mint ti, de halalosan kuzdok magam ellen. Vannak elkepzeleseim, almaim, tervem, celom ohh de a testem nem engedelmeskedik, nem enged meg a megvalositas utjara lepni.

Meg meddig kell meg varnom?

Behunytam szemem es sok ido nem kellett mas vilagban talaltam magam. A jovoben.

A tortenet ugy indul, hogy folsirt egy csodalatos gyerek mellettem. Nem a sajat szobamban voltam, hanem egy kisebb eleg rideg helysegben. Atrendezodott minden. A sajat dolgaim eltuntek, nem volt szekrenyem, nem volt televiziom, minden kicserelodott egy joval amortizaltabb helyetesito targgya.

A szuleimnel voltam akkor is, es ugyeneben a korban lehettem. Reggel mikor megebredtem a gyerek mellettem volt, apukam a masik szobamban a sajat targyaim hasznalta. A televiziom az ok szobajaban volt, a szekrenyem a testveremnel, es mindenki fittyet hanyt ram. A gyerek sirt.

Az en gyerekem volt.

Nem emlekeztem mikor szultem, nem emlekeztem a szulesi fajdalmakra pedig mind azt akartam folidezni, latni hogy valoban en vagyok, az en gyerekem.

Csodalatos kis csoppseg volt, meg most is latom az arcat, nem volt semmi baba ruham, illetve egy kis csecsemo ellatasahoz szukseges felszerelesem. Egy kezeslabas volt rajta es ennyi. Nem is ertettem, hogy hogyan lehetseges, hogy EN ne vasaroltam volna ossze minden fontos kelleket?

Nem volt ferjem, nem volt senkim, DE tudtam ki az apuka. O nem vallalta, hogy a sajatja, neki mar mas elete volt es menekult elolem, es csak kinevetett.

Nem csak o hanem mindenki. Ugy ereztem magam mintha az eletem gennyesen szethullik. Igaz azt is ereztem az egyetlen dolog ami szep es hitet ad a tovabb lepesben a gyerek, de ugyanakkor hatraltatott, hogy az almaimat megvalositsam.

Inkabb remalomnak kategorizalnam, mert mielott folebredtem, azt gondoltam soha nem akarok gyereket SOHA.

Es azt az embert sem akarom az eletemben tobbe.

Igen boldogtalan vagyok.

Hol volt hol nem volt, volt egyszer egy sarga bluz.

Eleg normalis allaga volt talan meg viselheto is lehetett volna mig bele nem szerettem.

A vekony oreg kezek lapultak a bluz alatt, csak ugy logott a bluz a testen.

A meleg puha nyak finomabb volt mint valaha. Eltorzult a sarga anyag is, jo na en is hozza segitettem, titokban jol szetraztam hogy meg nagyobb legyen.

Meg szebb volt az elem tarulo latvany. alig vartam az estet. Olyan volt mint a Kanaan.

Soha nem aludhattam rosszul ha a sarga bluzt erinthettem es a benne rejlo kincseket.

Olyan puha volt az anyag, mint a selymes bor, betakarozhattam volna vele akar:)

Akarom a sarga bluzot. Akarom.

Fagyos a reggel, talan az egyetlen nap amikor irigykedek a Napra.

A borom megfeszul, barazdas lesz es mintha az elet, a ver visszavonulna a szivembe ahol meleg van, ugy halnak el a mozdulataim.

Egy dio a szived.

Kemeny burok.

Nem bejutni akarok, hanem vegignezni ahogy a csonterecskek egyre erosebbek lesznek es lassan lassan mar latni se birom majd.

Nem szanalomra vagytam vagy sajnalatra egyszeruen tiszteletre amit nemcsak en hanem minden ember megerdemel. Legyen az koldus, gazdag, haldoklo, egeszseges, cigany, sotetboru, kinai, amerikai, orvos, tanar, diak, gyilkos, napszamos BARKI... nem csak azt kellene figyelembe vennunk amit cselekszunk es az alapjan itelkezzunk, attol meg az ember EMBER marad es ugyanolyan meltosaggal lehet vele kozolni, hogy most nem adsz apropenzt a koldusnak vagy eppen segitesz mind annak ellenere is hogy muveletlen es kisse pofatlanul meresz.

Minden ember megerdemli a tiszteletet es az emberszamba valo vetelt.

es megis egyszer...

Mikor mindennek vege elhalvanyulsz.

A sotetseg karmaiba merulve, nem talalod az utat a mindensegbe es megis konnyes szemeid torolgetve bamulod az eget, nevetve...

Nevetesed keseru, gyaszos...ures szived hianyos megis keresed az utad a feny fele,
de nem talalod, mert valami viszatart ide es mikor megtalalod rajosz vegre
Hogy szamodra mindennek vege...

Fekete pont a feher lapon. Fekete pontok. Soha nem kitorulendo fekete pontok. Es megis mosolygunk. Ma vagyunk es egyik pillanatban mar nem.

A diohej is vedi gyumolcset es is vedtem...

Csonthej lett az en szivem burka is.

 Nem akarok olyan lenni mint a ho.

Nem akarom erzelmeim beigya a fold.

Hiaba a csalodottsag a gyengek duhe, de megis mi van ha atertelmezem a duhot, a felelmet, a fajdalmat?

Ha megis azt akarom ezek mind a fenyuzo hoval eltunjenek?

Nem tudok duhos lenni, es ha kenyszerit is a "kis gyufa", hogy marpedig most duhosnek kell lenned, NEM akarok. Nem tudok. Egyetlen egy valaki megerdemli a duhomet. Onmagam.

A fajdalom elolvad, nem marad semmi mas csak uresseg es az emlek. Talan ha behunyom szemem a masikkal latlak meg.

Pazar szavak de lathatsz.

Leptekben lathatsz.

Kovess el mindent, hogy erzed a tied vagy onmagadnak.

Nem furcsa a gyors szivdobbanas, gyor leptek, gyors es gyorsabb ertelem.

Erj utol.

One eye shut...

Kora delutan arra ebredtem, hogy nagymamam kukucskal az ajto sarkabol.

Nevemen szolit, majd benebb lepdelt, egesz az ablakig.

Nem huzta el a sotetitot, mintha tudta volna, hogy nem kell a feny, csupan megnyitotta az ablakot, erezhette a fajdalom kinos illatat. Aztan leult kozvetlenul mellem, en mozdulni nem birtam, csak neztem. Pasztazta a lazmerot es nehany gyogyszer ektelenkedeset, nem hagytam barmit is mondjon inkab megerositettem gyanakvasat, influenzas vagyok.

Nem koszontottem ahogyan szoktam amikor meglatogat, ma nem. Kozben a hatterben Nem elhetek muzsika szo nelkul cimu film keltette fol figyelmet .

A havas tajon egy lovas szan szaguldott renduletlenul. A foszereplo Balazs eszeveszettul ostorozta a lovakat, a ciganyzenekar pedig csak huzta a notajat kisereteben, ez meg jobban folcsigazta a kimerult hajszart. Ekkor mami felemfordult es a kovetkezoket mondta: “ Betike elarulok egy tortenetet, de csak most az egyszer mondom el, tobbszor soha. Tudod ma hanyadika van? 16. Nagytata es en ezen a napon hazasodtunk. “

Elnemult, azt hittem mar nem fog semmit sem hozzafuzni, csupan a fajdalom, hogy egyedul van es raadasul senki nem emlekszik e napra elnemitja majd. Aztan folyatta konnyes szemekkel:

“ Draga batyam mindig elemlegeti, hogy amikor a vendegeket vitte haza lovasszanon az unnepsegbol, a nagy puha hoba beboritotta oket, es azt kerdi tolem emlekszem-e ezekre. Mindig mondom neki, hogy hat hogy emlekznek mikor en nem is voltam a szanon.”

Nevet, aztan elfordul es azt suttogja 49 eve.

Hozzafuzte, hogy MA nincs ereje, kimenni a temetobe viszont tudja, hogy ezert haragusznak ra, de a mult heten mar megtette amit tennie kellett.

Hirtelen temat valtott es a nemregiben megvart szoknyam szegeserol beszelt, en mar nem is figyeltem csak merengtem emlekeimben. Mielott kiment szobambol, becsukta az ablakot es azt mondta, hogy lenne o egyedul mikor itt van neki a gyerekei es unokai.

Tudom csak nyugtatta magat, mert azt is hozzatette nem biztos megeri az 50.edik hazasaggi evfordulot.

Mar par oraja, hogy elment mami, es azota sokat gondoltam nagytatamon.

Igaz most erzekenyebb vagyok mint altalaban, de akkor is szerettem volna ha itt lehetne mint test es lelek. Egy jelentos szemely volt az eletemben, mindig felneztem ra, neha szigoru de preciz magatartasa megtorhetetlennek tunt es furcsa de mindenre volt bolcs valasza. Imadtam ahogy intelektualisan beakart avatni vilagaba, en meg kicsi voltam ehhez,igy nem mindenre emlekszem de arra igen, hogy gyonyoru kecses betui voltak, Irasat soha nem feledem.

Nehez szavakat kapnom.

Most valoban fognam a testem es beraknam egy hideg kamraba es csak akkor vennem ki magam mikor mar nem ismerek senkit meg, mikorra mar elfelejtem a betegseget, mikorra megszunik a jelen.

Kenyszeritem a testem, hogy feladatokat lasson el, megerolteto.

Nem lennek itt, nehezemre esik beszelnem, irnom, de megis megteszem. urra lett rajtam az influenza, elegge nyomaszto, olyan masnak latok mindent.

A szinek elfakulnak, az emberek idegesitoek, a levego tikkaszto, nem erzem a testem, nem erzem a cigaretta fust emelygo szagat, nem erzem a meleget, minden vegtagom vacogna ha engednem.

Az ember egyedul tanulja meg a kinos szerepek alcazasat. Magamra eroltetem a szerepet.

Munkaba jottem, de nem vagyok itt, haza megyek de nem leszek otthon, beszelgetek de egy szot sem szolok. Melankolia es dilemma a letem nyitja.

Tulsegitem magam egyik naprol a masikra, mindekozbe feladatokat vegzek el, utalom a szabalyszeruseget, a feladatokat, a kotelesseget.

Legyen mar alkonyat, legyen mar csend, legyen mar szeretve a kis ruca.

Mindig amondo voltam, hogy sajat magunk alakitjuk eletunk, en tehetek rola, hogy vetetlen az agyam, hogy a szobamba alkonyat van minden nap. En tehetek rola, hogy a hajam en bubizom es nem mas. En tehetek rola, hogy szendergek, hogy mas vilagban kepzelem magam. Gondolataim ura vagyok, nem kellenek szabalyok, nyugtato szavak, nem kell manipulacio, csak a puszta es nyers realitas. ELNI akarok szabadon, megha bekopogtat a baj, a betegseg eletemben akkor is. En hoztam letre, en keltettem eletre. Kihivas a problema megoldasa. Kihivas az emberekkel valo banasmod. Mosolygok a vizes fiura, pedig egy idegen, es haldoklok jelenleg. Megerdemli a mosolyt, es a kedves szot. O csak a vizes fiu. Lehet o is beteg es o sincs itt de az emberek fasultsaga es penzehsege akarcsak egy babut iranyitanak. Ma meg ehetsz kenyeret, holnap is almaszoszt es finom husit, mert mindenki harcol a maert, a holnapert, a jobb letert. Ertekeljuk mar a szabad akaratot, hogy hideg idojaras is lehet meleg, az esz, a lelekjelenlet tobbre kepes mint hinned. Barmire kepes vagy.

En mar nem vagyok beteg, az utolso papirzsebkendo is megtelt, mostantol nem vagyok beteg, talan meg a fuggonyok is kitarulnak, hogy a szurkes egbolt szineiben gyonyorkodjek. Az alkonyatnak veget kell vetni.

A zene taplalja energiad, es ne hidd nem sikerulhet jobb holnapot teremts.

Hideg a kezem.

Kiszaradt a szajam.

Nem akarok pillantani.

Hadd hunyhassam be nehez vilagom.

Bent akarom latni, erezni a tegnapot a holnapot es a MAT.

Milyen erdekes lenne, bekes ugyanakkor halalos ha az emberek nem tudnanak beszelni, irni, csupan a latas, a tapintas, az erzekeles, a szaglas lenne fobb kifejezo eszkozuk.

Olyan "allati" lenne. Es a legironikusabb az egeszbe hogy a tortenetem arrol szol, hogy egyedul en erzem magameva a helyzetet, nem tudok irni, beszelni. Csupan LETEZEM.

Es ha azt kepzeled kedves olvaso, hogy en folulkerekedve erezhetnem magam, kiemelkedobbnek hat nem. Egy foltos fekete szovettel bevont szeken ulve sem gondolom azt, hogy a tegnap jobb lehetett volna ha elvileg kiszolgaltatottan mindenfele kommunikacios rendszert kiasznalok. Valoszinu egy ket szoval tobbet mondtam volna, de azok a szavak mar elhaltak.

Ereznem a zold level eletet, Akarom tudni mit erez, hajszalereiben az elteto viz es egyebb funkcionalis osszetevok mit valtanak ki a levelbol. Ez a bokor el. Es megis halalosan beteg.

Nem akarom megmenteni, csak vegignezem hogyan kiallt segitsegert, ki lesz az aki segiteni probal majd. Itt van teelotted is, lathatod. Vajon te is leulsz mellem es vegignezed velem?

Akarcsak az en lelkemnek a tiednek is szarnya van, akarcsak az en Istenemnek* a tiednek is hatalma van folotted

Mar par napja erzem, hogy kezd eluralkodni rajtam a melankolia. Igaz hogy kedvelem a sotet szineket, de nem a termeszetben es nem a lelkemben.

Ujra atelni keszulok egy Osz vegi honapot. Talan vidaman tudnam atveszelni, ha legalabb minden estem olyan lenne mint amilyent nemregiben ateltem, lehet kepzeletemmel meg hozzasegitettem hogy fenomenalis mezokent eljem meg, de akkor is szeretnek meg ilyen estekkel meglepni a kis harcost.

...nehany tulterhelt es igen atszaradt nyikorgo lepcson a foldfelszinen is alabb kanyarodtam, mar a szurkes feny sem szurodott be az attetszo oriasi hideg ablakokon, mar csak a nyers fiatal fabol keszitett disztargyak ektelenkedtek a melegszinu falon, lepteim iranyvaltasara kenyszerultek hisz egy fatorzs takarta el az elottem akadalyozo oszlopot, barnas es merev latvany volt, szinte olyan halottias, mindaddid amig tekintetem megnem ragadta a fatorzs also reszen viragzo mohak sokasaga. Megis elet van. A foldon egy fonott kosarka, gombolyded es elegge vonzo latvanya magaval ragadott, fokep a csokor virag ami ellepte az egesz kosar terfogatat.

Korbetekintettem es mar nem a melegszinu fal mereszkedett be elmembe, hanem sotet es ugyanakkor forro kovek helyetesitettek a megszokott latvanyt.

Nehany megmunkalt faasztalka es igen sulyos szek kinalta fel szotlanul magat szemelyunknek.

Feher szovet takarta a csupasz feluletet valamint gondosan elokeszitett keramia evoeszkozok. Pici vakablakocskakon keresztul suvitett a szel, mar a maganyos falevelek sem hulldogaltak, inkabb olyan arva, koldus kepet varazsolta elombe a fak latvanya. Olyan segelyhivaskent mozzantak meg az agak es minden egyes falevel lehullasa egy vercsepp volt az elhalt talajon, mindekozbe gondolataim megzavarta a ropogo tuz hivogato szavai illetve egy meleg kez....

Ugy-e szeretunk jatszani? Nem onmagunkkal hanem embertarsunkkal, es legkonnyebben az erzelmekkel lehet jatszadozni, a szavakba burkolt ordogi eszkozokkel.

Aldozat vagy kezdemenyezo? Tulajdonkeppen a jatek alapja a hazugsagon alapszik, egy egyfajta kepzelges arrol amit nem is erez a masik fel, annak erdekeben hogy hozzaferjen bizonyos altala kijelolt celhoz, legyen az akar erzelem, penz, test vagy eppenseggel egy diabolikus kor kialakitasa. itt nem letezik fajdalom, vagy megbanas csupan a cel.

Hullamvasuton utaznak gondolataim, erzelmeim...Percnyi pontossaggal valtozik minden bennem...most duhong a lelkem es fogaim osszeszoritva folytom magamba konnyeim, de nemreg meg orulten szerettem onmagam es a tukorbe nezve lattam hogy szemeimben ott az orom es megnyugvas, de elillant egyhamar.

Egyik kedves reg nem latott baratom blogjat olvasgattam es megnyugvasra leltem sorai kozt, valahogy most ugy vagyok hogy nincs turelmem irasba szedni gondolataim, most csak ugy lebegek koztetek es vegignezem a jatek utolsofelvonasait...

Ma meg az idojaras is kedvez...olyan jo erzes egyedul lenni es abrandozni.

A hetvegen konfirmalason voltam videken, (anyukam szulofalujaban), az unnepi ebed egy panzioba volt megrendezve, ahol lehtosegem volt abrandozni.

Korulbelul itt lehetett a panzio, egy igen meredek domb magaslatan.

  Keskeny sotet folyosokon atkuszaltam magam, szinte kuzdve a fenyert, a melegert.

Hideg csipos levego tamadta meg testem, meztelen hatam vedtelenul harcolt a magasztos csipos levego ellen, nem birtam leulni a rusztikus kis asztalkahoz, inkabb kuzdottem tovabb mig elertem a lagy selymes szello erinteset. Betakart es melengete testem, hamar atpasztaztam a teruletet, amely kisse megrongalt kisse elfuseralt emberi munkat kecsegtetett. Kerek asztalkak es ulohelyek, napozoagyak es medence, gyonyoru zold kert kecses vas padokkal, hintaagyak es miegymas. Rogton helyet foglaltam a podiumon elrendezett asztalka melle, es a latvanyba merultem....

A hideg szello szunni nem akaro harca a napsugarakkal egyre elhomalyosodott elottem, mar nem is zavart.

Masodpercek toredeke alatt lecsuszott labamrol a tusarku labbelim es elveztem a nyugvast es a kenyelmet. A falu folott voltam es lattam amit latnom kellett. A szereny  felhopufokakat a gyonyoru zold termeszet takarojat, es a maganyos fat.

O voltam en.

Ilyennek kezpzeltem el magam.

 Nem vagyok egyedul tobbe.

Ez a het valahogyan maskepp indult mint altalaban.

Olyan szurkenek latom a kornyezetemben levo emberkeket es unalmasnak, nyomaszto a megszokas es a tehetetlenseg, valahogy ugy vagyok ezzel mintha nem is letezne eredetiseg, egyeniseg vidamsag az emberek kisugarzasaban, mozdulataiban. Duhos vagyok MA eloszor hogy ide szulettem...valahogy a nap is maskent kuldi sugarait a foldre, mintha o is unna mar ezt a nap mint nap ismetlodo szertartast, megertem...de o nem tehet ez ellen, neki ez kotelessege, o szinte rabszolgaja az univerzumnak, de mi emberek tehetunk az ellen hogy ne unott, faradt, atlagos emberek legyunk es megis ezt latom nap mint nap.

PENZ...EMBER...PENZ...EMBER = ELET?

ELVEZET...EMBER...KIEGYENSULOZOTTSAG...EMBER = ELET!

A penz egy eszkoz NEM egy hatalmi leny, amely mindenki folott van, egy eszkoz amely fenntartja az emberiseg letezeset, ha nem lenne penz nem lenne miert dolgozni, nem lenne megelhetes, nem lenne nepeseg megoszlas, nem lenne gazdag, szegeny, nem lenne rendszer.

A penz egy eszkoz, amelyhez nem szabadna erzelmek fuzodjenek es nem szabadna uraljak erzeseinket, hisz a penz miatt veszekszenek, valnak, orulnek, utaznak, eheznek, szeretnek, elnek, halnak...

A tudatos penzszerzes, illetve ennek koltese, beosztasa vagy szorasa fontos szerepet tolt be a mindennapjaink eltolteseben.Minden ember sajat maga tehet arrol hogy melyik szegmentumhoz tartozik majd, es milyen uton jut el oda.

A szegeny ember kilatastalansaga es nincstelenseg erzete nem juttatja elobre, hiaba van munkalehetosege, nem tudatosan cselekszik a fizeto eszkozzel...ami eladosodashoz, szesz fogyasztasahoz vezet, sot a minimalis eletszuksegletek fenntartasara sem lesz kepes.

A gurcolo szegeny otthona, haztartasa mar technologiailag is elfogadhato, gyermekei iskolaztatasa is kivitelezheto, jarmu is becsusztathato mindez banki illetve egyeb kolcsonok segitsegevel...de legalabb haladni akar( a baj az hogy belefaradnak egy ido utan a gurcolesbe, a hajtasba, egezsegtelen a kornyezetere nezve, ez mind regiokent valtozik, kulturakkent es ember tipusokkent akar...).

Ezert van az, hogy a kornyezetemben levo emberek komorak, elettelen robotok...

Azt akarom, hogy aki teheti es van ra elmeje elvezze, hogy letezik es mindennapjait eltoltheti ha gondokkal kuzdve ha nyugodtan.

A penz csak egy eszkoz

Elso gondolatkent koszonet azert mert "letezem" itt es most.

Egy rovid tortenet jutott az eszembe amely kapcsan dontottem el, hogy hatarozottan kell es szuksegeltetik egy sajat bejaratu blog.

Aprilis 5. hajnalaban tertem nyugovora, es szentul hittem, hogy nem fog menni nekem az elalvas, faradt voltam es elegedett onmagammal ugyanakkor zavart a keskeny agy es a vekonyretegu takaro, kellemetlen erzes volt a hideg nedves levego is na meg a reszeg emberek szunni nem akaro aktivalkodasa is, de mindezek mellett biztonsagban ereztem magam, volt ki atoleljen es biztositotta mindazt a hianyt amelyet egyedul lehet eleg nagy nyomaskent eltem volna at.

Hosszas polizasok utan megkaptam a helyem ahol ugy ereztem a testem elegedett es kepes atadni magat a tuadatalatti mukodesnek. Elaludtam.

Nem tudhatom az okat a kulonos jelensegnek csupan sejteseim vannak, de egy biztos az egyik legszebb es legkulonlegesebb almom volt.

Pillango voltam.

Turkiz pillango.

Maldivia 1200 szigetebol az egyik legcsodalatosabb paradicsomhoz hasonlo helyen lehettem, az atlag lepkeknel nagyobb voltam es mosolyogtam, ert egyedul voltam a termeszet gyongyekent, nem volt ellensegem, baratom, csaladom nem volt senkim csak onmagam a szuzies viztomeg, a vegtelen egbolt, es az uralkodo nap.

A legcsodalatosabb az volt, hogy lattam onmagam ahogy elvezem a viz erinteset a szarnyaimmal, szamomra ez az alom kulegessege abban nyilvanult meg, hogy ez a par perc alatt felhotlen boldogsag jarta at egesz lenyem, lattam magam ahogyan reszketek a hideg agyban de mosolygok mikozben mint egy pityko erintem szarnyaimmal a meztelen vizet.

 mY SOUL is alive...watch it...understand it...belive it...leave it...