Elso gondolatkent koszonet azert mert "letezem" itt es most.

Egy rovid tortenet jutott az eszembe amely kapcsan dontottem el, hogy hatarozottan kell es szuksegeltetik egy sajat bejaratu blog.

Aprilis 5. hajnalaban tertem nyugovora, es szentul hittem, hogy nem fog menni nekem az elalvas, faradt voltam es elegedett onmagammal ugyanakkor zavart a keskeny agy es a vekonyretegu takaro, kellemetlen erzes volt a hideg nedves levego is na meg a reszeg emberek szunni nem akaro aktivalkodasa is, de mindezek mellett biztonsagban ereztem magam, volt ki atoleljen es biztositotta mindazt a hianyt amelyet egyedul lehet eleg nagy nyomaskent eltem volna at.

Hosszas polizasok utan megkaptam a helyem ahol ugy ereztem a testem elegedett es kepes atadni magat a tuadatalatti mukodesnek. Elaludtam.

Nem tudhatom az okat a kulonos jelensegnek csupan sejteseim vannak, de egy biztos az egyik legszebb es legkulonlegesebb almom volt.

Pillango voltam.

Turkiz pillango.

Maldivia 1200 szigetebol az egyik legcsodalatosabb paradicsomhoz hasonlo helyen lehettem, az atlag lepkeknel nagyobb voltam es mosolyogtam, ert egyedul voltam a termeszet gyongyekent, nem volt ellensegem, baratom, csaladom nem volt senkim csak onmagam a szuzies viztomeg, a vegtelen egbolt, es az uralkodo nap.

A legcsodalatosabb az volt, hogy lattam onmagam ahogy elvezem a viz erinteset a szarnyaimmal, szamomra ez az alom kulegessege abban nyilvanult meg, hogy ez a par perc alatt felhotlen boldogsag jarta at egesz lenyem, lattam magam ahogyan reszketek a hideg agyban de mosolygok mikozben mint egy pityko erintem szarnyaimmal a meztelen vizet.