Kora delutan arra ebredtem, hogy nagymamam kukucskal az ajto sarkabol.

Nevemen szolit, majd benebb lepdelt, egesz az ablakig.

Nem huzta el a sotetitot, mintha tudta volna, hogy nem kell a feny, csupan megnyitotta az ablakot, erezhette a fajdalom kinos illatat. Aztan leult kozvetlenul mellem, en mozdulni nem birtam, csak neztem. Pasztazta a lazmerot es nehany gyogyszer ektelenkedeset, nem hagytam barmit is mondjon inkab megerositettem gyanakvasat, influenzas vagyok.

Nem koszontottem ahogyan szoktam amikor meglatogat, ma nem. Kozben a hatterben Nem elhetek muzsika szo nelkul cimu film keltette fol figyelmet .

A havas tajon egy lovas szan szaguldott renduletlenul. A foszereplo Balazs eszeveszettul ostorozta a lovakat, a ciganyzenekar pedig csak huzta a notajat kisereteben, ez meg jobban folcsigazta a kimerult hajszart. Ekkor mami felemfordult es a kovetkezoket mondta: “ Betike elarulok egy tortenetet, de csak most az egyszer mondom el, tobbszor soha. Tudod ma hanyadika van? 16. Nagytata es en ezen a napon hazasodtunk. “

Elnemult, azt hittem mar nem fog semmit sem hozzafuzni, csupan a fajdalom, hogy egyedul van es raadasul senki nem emlekszik e napra elnemitja majd. Aztan folyatta konnyes szemekkel:

“ Draga batyam mindig elemlegeti, hogy amikor a vendegeket vitte haza lovasszanon az unnepsegbol, a nagy puha hoba beboritotta oket, es azt kerdi tolem emlekszem-e ezekre. Mindig mondom neki, hogy hat hogy emlekznek mikor en nem is voltam a szanon.”

Nevet, aztan elfordul es azt suttogja 49 eve.

Hozzafuzte, hogy MA nincs ereje, kimenni a temetobe viszont tudja, hogy ezert haragusznak ra, de a mult heten mar megtette amit tennie kellett.

Hirtelen temat valtott es a nemregiben megvart szoknyam szegeserol beszelt, en mar nem is figyeltem csak merengtem emlekeimben. Mielott kiment szobambol, becsukta az ablakot es azt mondta, hogy lenne o egyedul mikor itt van neki a gyerekei es unokai.

Tudom csak nyugtatta magat, mert azt is hozzatette nem biztos megeri az 50.edik hazasaggi evfordulot.

Mar par oraja, hogy elment mami, es azota sokat gondoltam nagytatamon.

Igaz most erzekenyebb vagyok mint altalaban, de akkor is szerettem volna ha itt lehetne mint test es lelek. Egy jelentos szemely volt az eletemben, mindig felneztem ra, neha szigoru de preciz magatartasa megtorhetetlennek tunt es furcsa de mindenre volt bolcs valasza. Imadtam ahogy intelektualisan beakart avatni vilagaba, en meg kicsi voltam ehhez,igy nem mindenre emlekszem de arra igen, hogy gyonyoru kecses betui voltak, Irasat soha nem feledem.

Nehez szavakat kapnom.