Hideg a kezem.

Kiszaradt a szajam.

Nem akarok pillantani.

Hadd hunyhassam be nehez vilagom.

Bent akarom latni, erezni a tegnapot a holnapot es a MAT.

Milyen erdekes lenne, bekes ugyanakkor halalos ha az emberek nem tudnanak beszelni, irni, csupan a latas, a tapintas, az erzekeles, a szaglas lenne fobb kifejezo eszkozuk.

Olyan "allati" lenne. Es a legironikusabb az egeszbe hogy a tortenetem arrol szol, hogy egyedul en erzem magameva a helyzetet, nem tudok irni, beszelni. Csupan LETEZEM.

Es ha azt kepzeled kedves olvaso, hogy en folulkerekedve erezhetnem magam, kiemelkedobbnek hat nem. Egy foltos fekete szovettel bevont szeken ulve sem gondolom azt, hogy a tegnap jobb lehetett volna ha elvileg kiszolgaltatottan mindenfele kommunikacios rendszert kiasznalok. Valoszinu egy ket szoval tobbet mondtam volna, de azok a szavak mar elhaltak.

Ereznem a zold level eletet, Akarom tudni mit erez, hajszalereiben az elteto viz es egyebb funkcionalis osszetevok mit valtanak ki a levelbol. Ez a bokor el. Es megis halalosan beteg.

Nem akarom megmenteni, csak vegignezem hogyan kiallt segitsegert, ki lesz az aki segiteni probal majd. Itt van teelotted is, lathatod. Vajon te is leulsz mellem es vegignezed velem?

Akarcsak az en lelkemnek a tiednek is szarnya van, akarcsak az en Istenemnek* a tiednek is hatalma van folotted