Kisajatitom magamnak a legkulonlegesebb napot ami tortenhetett az en eletemben par nap, honap, ev leforgasa alatt.
Szerda(de lehetett kedd is)
Varatlan es megis tudatos talalkozas a nyers valosaggal. A letunk beiktatasa a Fold-i elet bonyolult es rendszeres vilagaba. Behunyhatom szemem es megengedhetem magamnak lassam amit egy hetkoznapi ember soha nem lathat es nem is akar talan.
Az elso lelegzetvetelt. A hideg es fajdalmas vilagot. A kuszkodest az elso fennyel, az erintessel. Harc es szenvedes. Az eletre felkeszules nem a mehben kezdodik, ott a megvedes pillanatait elhettuk at, amikor is nem voltunk reszesei aktivan a Vilagnak, a kornyezetnek, csupan mint megfigyelok.
Behunyhattam volna szemem de nem tettem.
Latni akartam es erezni amit az a kez elmuvel. Legmelyebb tekintelyem aze a KEZE. Nem elvesz, nem bant, csupan ad. Lehetoseget, eletet, biztonsagot, fejlodest, szeretetet. Erintesek sorozata tevodik egymasra. Rutin lenne? Talan. De az a pillanat amikor megfoghatom a betolakodot elveszti minden fajdalom es ver a felelmetes hatasat. Szamomra is egy preciz munka? eredmenye. Munka lenne vagy egy alom? Penz vagy belso elegedettseg? Remego kez vagy unalmas percek sorozata?
Akarmi is az szeretve ol meg. Egy idegen neked is es nekem is, megis tobb orormet ad mint azt kaptunk valaha az elettol. Nincs tobbe magany.
Ver foltok mindenhol, remego lab es megis konnyes szem. Szilard megkuzd a levegovel es tekintetek kapkodasa repiti el egy mas kezbe. Faj. Faj a hianya a meleg buroknak, faj a hianya a maganynak mint test, idegen targyak, testek hatolnak bele. Es az elso hang amit tudat a nagy vilaggal: Fajdalom. Majd hirtelen elfogadas, es nyugalom.
